Van egy érdekes - és elszomorító - jelenség az online társkeresőkön. Nem csak itt, más portálokon is. Inkább férfiakra jellemző, de nőkkel is előfordul. Méghozzá az, hogy ha valakinek már van társa, partnere, akkor is folytatja a keresést. Nem érkezik el az áhított (vagy nem is áhított?) célhoz, amikor elégedetten hátradől és felsóhajt: Találtam valakit. És törli magát.

Nem! Nem ez történik. Esetleg ritkábban lép be, esetleg magasabbra teszi a mércét, de folyamatosan keres tovább, újdonsült párját ezzel állandó versenynek, összehasonlításnak, nemodafigyelésnek kitéve. Mert mindig ott a bogár...ahonnan ez jött, jöhet több is.
 
Vita volt a barátnővel? - online ismerkedés.
Rossz nap volt? - online ismerkedés.
Nemet mondott a szexre a barátnő? - online ismerkedés.
Nem volt kedve orálozni? - online ismerkedés.
Elment a barátnőkkel nőcis napot tartani? - online ismerkedés.
Durcizik a barátnő? - online ismerkedés.

És csak úgy is. Amint van rá idő, lehetőség, gyűjtögetni az újabbakat... 

Egy pszichológus oldalán találtam egyszer az alábbiakat, és elmentettem. Néha eszembe jut egy-egy szituáció, megkeresés, levél, privi kapcsán. Vajon mennyien vannak itt?

"Szexfüggőségről akkor beszélünk, ha az ember egyfajta kényszert, függőséget, nem múló nemi vágyat érez, ami kontrollálatlan reakcióhoz vezet. A függőségben szenvedő élete felett az irányítást teljesen átveszi a szexuális tevékenység és a kielégülés keresése. A szexfüggőség a mentális betegségek közé sorolható. A folyamatos és kielégíthetetlen szexkeresés oka valamilyen érzelmi kötődési képtelenség. Így tehát kényszeres pótcselekvésről beszélünk.

A szexfüggő nem arról ismeretes, hogy teljes szabadságot ad magának hogy szexualitásában kiteljesedjen. Nem éli meg a szerelmet, a szexet teljes valójában, hanem ellenkezőleg,
igazából nem is képes élvezni a szexet, miközben kényszeresen keresi a kielégülést egyre nagyobb fokozatra kapcsolva, egyre extrémebb és kockázatosabb módokon, a negatív következmények dacára is.

Egymással párhuzamosan futtatott viszonyok - akár házasság mellett is -, mindez kényszeres önkielégítéssel, anyagi helyzettől függően prostituáltak igénybevételével, extrém pornófogyasztással és online szexualitással kísérve. Meggondolatlan egyéjszakás kalandok, kritikátlan partnerválasztás óvatosság és védekezés nélkül, *folyamatos szexpartnerkeresés akkor is ha van partner*, akár több is. Mindezek hiánya miatt lévő elvonási tünetei akár az agresszióig fajulhatnak. Önkontrollra és szégyenre, intimitásra és kötődésre képtelen. 

Mint minden függőség, ez is egy destruktív folyamat, aminek nem happy end a vége. Lehet rejtegetni egy ideig, amíg ez megy az egyénnek, még képes is lehet mellette működni, de előbb vagy utóbb kihat a munkájára, emberi kapcsolataira, egészségére, mindenre, az egész életére.

Hasonlóan más függőségekhez, a szexfüggőség is kezelhető, ki lehet jönni belőle, és egy egészségesebb, teljesebb életet élni, de tudatos elhatározás és folyamatos kontroll, szakember segítsége, együttműködés, és rengeteg türelem szükséges hozzá."

Vajon hányan vannak, akik ha megtalálják akit keresnek, képesek azt mondani: elég volt? Vagy ez egy egyirányú út..?