!kep:https://banner2.cleanpng.com/20190303/cup/kisspng-thumb-signal-clip-art-smiley-emoji-5c7c357ca80494.7900343815516440286882.jpg 

Megkaptam már sokszor, hogy én mindig csak nyafogok, hőbörgök, kekeckedem, felháborodom, gúnyolódom, csipkelődöm, kritizálok.
És akkor mégis hogy lehet hogy ennyi éve itt vagyok, ugyanazzal a nickkel, rendszeresen befizetett örömpolgársággal? :)

Nem, nem vagyok mazochista, hogy sok rossz ellenére itt kínozzam magam. (Ami azt illeti, ha már DS, akkor inkább a másik oldal, de ez most nem erről szól. :pirul: )
Tettem arra vonatkozóan egy féligmeddig ígéretet, hogy a jóról is írok. Mit kaptam én az itt töltött időkkel, túl a közhelyeken (soooook ééérdekes embert ismerhettem meg...ezt a parádésan semmitmondó közhelyet azért sokaktól olvassuk, de konkrétumok híján ez pont nem mond semmit).

Lássuk hát a konkrétumokat.

Akkor kezdtem el ezen a poszton gondolkodni, mikor a napokban egyszercsak nem folyt a csapból melegvíz. Ilyenkor egy egyedül élő nő ránéz a cirkóra, elkerekedett szemekkel, és arra gondol, ezt a sorscsapást most miért pont én kaptam?! Merthogy legfeljebb szemmel verni tudok egy gázcirkót, de ahhoz nekem helyből pasi kell, hogy ebből melegvíz legyen. Áhhhh...végül aki telefonon segített (és soha nem jöttem volna rá a megoldásra), szóval őt itt ismertem meg. :)

A napokban egy beszélgetés során arról volt szó, hogy ki melyik vizeket bringázta már körbe. Sorra vettem, Balaton megvolt 8 alkalommal is, Fertő-tó kétszer, jé, hát a Velencei-tó is megvolt, egy eropoliszos ismerőssel tekertük körbe. :D Érdekes első találkozás volt...biciklivel leszállni a vonatról, bicajjal várt, és akkor neki a tekerésnek, megállások kilátókban, vagy épp a semmi közepén, de megnéztünk naplementében egy titkos eldugott kis strandot is. ;)

Megismertem az ország naturista strandjait, fürdőit. A napokban végre eljutottam ismét a ráckevei naturista wellnessbe, óriási élmény volt - egy itt megismert ismerőssel. A karanténos-tiltós-bezárkózós időket pedig ki sem bírtam volna anélkül, hogy sorra kapjam a tippeket a titokban nyitvatartó szórakozó-, és vendéglátóhelyekről, magánrendezvényekről, itteni ismerősöktől, barátoktól. :) Akikkel aztán voltam is jópár ilyenen. Nélkülük beleőrültem volna a bezártságba.

Huszonévesen bejártam Európát, de semmit sem láttam belőle, mert mindig munka miatt voltam ott, a párizsi Eiffel tornyot vagy tízszer sikerült messziről látnom kocsiból, de nem jutottam a közelébe.
Hát az elmúlt években ez is változott. Egy itt megismert férfivel szanaszét gyalogoltuk magunkat Párizsban, és persze a tornyot is megmásztuk végre, sétáltunk éjjel a Szajna partján, bejártuk a kikötőket Marseilleben, felültünk a libegőre Grenoble-ban. Körbeutaztuk Franciaországot, amikor a Flixbus promócióban 1 euróért árulta a jegyeket bárhonnan bárhová. Egyszercsak felhívott, van ez a promóció, mi lenne ha elmennénk. Oké. :D Strapás volt, de életreszóló élmény.
Vagy Olaszország, ahol éppen a földrengés előtt megnéztük Firenzét, jártunk a Colosseumban Rómában, egyedül Velencében vettünk ki egy viszonylag drága szállást (ragaszkodtam hozzá hogy bent Velencében akarok éjszakázni, nem a hídon túl), hát az lett belőle, hogy míg én úgy képzeltem, hogy juj de romantikus, és hatalmasat fogunk szexelni, hát ő meg úgy döntött hogy alszik. Próbálkoztam mindennel, horkolás volt a válasz. Erre én dühömben kinyitottam a szúnyoghálót az ajtón, és betódultak a szúnyogok - hát egyikünk sem aludt egy percet sem. :D Egész éjjel veszekedtünk és ajtót csapkodtunk (szerencsére Olaszországban a szeme se rebben senkinek némi temperamentumra, sőt, hátulgombolós napközisek voltunk egy mindennapos igazi olasz drámához képest). Majd lefáradva a vitában, hatalmasat szexeltünk a hajnali napfelkeltében...no mégiscsak Velence, és mégiscsak az lett amit akartam. :D :D

Többször randiztam a Duna partján, különböző kimenetelekkel (szerelem, barátság, mély beszélgetés, csak egy könnyed piknik, vagy épp egy őrületes szex), ezt egy másik posztomban már kifejtettem részletesebben is. Mind fantasztikus volt, a maga módján, és örökké emlékezetes marad.
Életem egyetlen masszázs-élménye is egy itteni ismerőshöz kötődik.

Évek óta járok tollasozni (sajnos mostanában épp hanyagolom, mert iszonyatos munkatempó van), volt időszak amikor hetente többször is. Persze a partnerem hozzá itt ismertem meg. Érdekes sztori volt az is. És az is vele történt, hogy addig-addig szerveztem az augusztus 20.-át, hogy végül semmi program nem lett, és akkor egyszercsak megcsördült a telefon hogy hol vagyok, mondom itthon csücsülök...hát épp tőlem párszáz méterre van (akkor a Feneketlen Tónál laktam éppen), és akkor vettünk az éjjelnappaliban egy-egy dobozos sört, és a Feneketlen Tó partján hallgattuk ahogy fellövik a petárdákat...

Azt hiszik az emberek, a nők bármit megbeszélhetnek a barátnőikkel. Hú de mennyire nem igaz ez "odakinn". A nők a legkritikusabbak egymással, és ítélkezésben sem kell a szomszédba menniük segítségért. 
Az egyetlen nőt, akivel a legfesztelenebbül, tényleg bármit meg tudok beszélni, itt ismertem meg. Amikor találkozunk, mindig olyan érzésem van, mintha örökké ismertem volna. 

Éppen ingatlant keresgélek, és amikor volt egy olyan ami megfelelőnek tűnt, hát ki volt, akit segítségül tudtam hívni a megnézéshez? Egy szintén itt megismert régi ismerős. (A ház nem tetszett neki mert nincs pince, és egy valamirevaló háznak van pincéje is, ahol el lehet helyezni egy ketrecet - hogy mire, azt a fantáziára bízom :) - hát nekem nem pont ez volt a fő szempontom, de pont megadta a lökést a döntéshez, ami egy nem lett. A megérzései mindig jók, bármik is a szempontok. :D Hát pince ketreccel, végülis miért ne?! :D ) Utána egy benzinkúton szereztünk kávét, és a napfényben iszogatva épp arra döbbentünk, hogy már csaknam 7 éve ismerjük egymást, közben mindkettőnk élete jópárat fordult, és olyan jó ezeket elmesélni, tabuk és titkok nélkül, az összes hülyeségünkkel együtt.

Mert hülyeségei mindenkinek vannak. :D Nekem is. A különbség a nagyvilágban és az itt megismert emberek között az, hogy ezekben az ismeretségekben önmagam lehetek, nem kell képmutatni. Egy folyamatosan formálódó önmagam, nem kell megfelelni, nincs tét - és éppen ezért az itteni ismeretségek nagy része örök. Még azok is, amikből nem lett találkozás, vagy megszakadt az ismerkedés, mert akkor és ott nem ugyanazt akartuk egymástól, vagy más élethelyzetben voltunk. Látjuk egymás nickjeit, része maradt az életemnek, én is az övének... Egymás eszébe jutunk, és néha eljátszunk a gondolattal... Velük néha sajnálom hogy nem mentünk tovább, mert rengeteg élmény van a tarsolyban mindig, amit kihagytunk...néha meg azt mondom, az ilyen nickek is kellenek, örök lehetőség ami bármikor változhat. A történetem részei ők is, ahogy a többi. Besorolás nélkül, hogy éppen mi a státuszunk, nem fontos, képlékeny. Hogy mennyi ideig nem találkoztunk, lényegtelen, amikor újra látjuk egymást, újra hallunk egymásról, olyan mintha tegnap találkoztunk volna, és újabb lehetőségek nyílnak szuper holnapokra. 

A történetet szándékosan nem éleztem ki szexre. Természetesen az is volt. Jók-rosszak, a csak megfordult a fejünkben de elhessegettük - be sem teljesült vágytól az egyszeri alkalmon át a több éves kapcsolatig. De akikről az írás szól, ők bőven túlmutatnak puszta szexualitáson. Pont azok lettek a felejthetőek, akik számára egyfunkciós az oldal. Jóval bonyolultabbak vagyunk a szexualitásunknál.
Itt is emberek vannak, mint bárhol. Attól, hogy nem házastársat keresünk, még ugyanúgy egész emberek vagyunk, érzésekkel, egyéniséggel, sorssal. Dobál az élet, tanulunk, változunk, és közben próbálunk élményeket megélni, és önmagunk maradni.
 
Mindig vagyunk egymásnak - és leszünk is. <3 




!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420200630041904.jpg