Egy másik blogger korábbi bejegyzése ihlette ezt a posztot. A visszautasítás.

Nagyon kemény téma, sok hazugsággal, szépítéssel, csúsztatással. Miszerint vannak alacsony libidójú emberek. Igaz hogy korábban normális vagy magas volt a libidójuk, de mégis valahogy elszállt... :napersze: 
És azt mondják hogy nincs kedvük. Nem mondják meg miért. És fel sem merül a visszautasítottban az a triviális dolog, hogy a másik azért nem mondja meg miért, mert nem akarja megbántani?

Hogy hiheti el valaki hogy a másiknak nincs libidója? Mindenkinek van. Ki nem tapasztalta meg azt az érzést hogy bármikor tudna? :) Igenis az emberek többsége (ha egészséges) vágyik a szexre *ha kívánatos a partnere*, és nincsenek vele kapcsolatban kiábrándult, taszító, gusztustalan emlékei.

Sok visszautasítás születik évtizedes házzasságok, többéves kapcsolatok után. A felek jól megvannak, jól kijönnek, kedvelik, szeretik egymást, és ezer meg ezer érdek is összeköti őket. Komolyan, meg lehet mondani egy ilyen szituban az igazságot? És kell is? Mi a haszna? Valószínűleg semmi. Sértődés, cirkusz, egymás taposása, egórombolás.

_Kedves visszautasított férfiak! _
Nem lehetséges, hogy túl sokszor pukkantottatok a nő orra alá, túl sokszor böfögtetek akkorát a sör után hogy a fal adta a másikat? Nem lehet hogy előfordult hogy pénteken borotválkoztatok, utána csak hétfőn reggel?! Nem lehet hogy fürdés nélkül bújtatok az ágyba? Esetleg akkora pocakot növesztettetek hogy nem látjátok a farkatok? Vagy nem vettétek észre az új frizurát? Esetleg durván káromkodva reagáltatok valamire? Túl sok szőke nős viccet meséltetek egymásnak a haverokkal? Úgy nyúltatok a nőtökhöz hogy neki nem volt jó, és nem figyeltetek rá? Túl sok volt a veszekedés mostanság?
Türelmetlenek vagy önzők voltatok a szexben? Van egy bibircsók a hátatokon? Lehet hogy olyankor is erőltettétek a szexet amikor épp nem voltatok annyira harckészek és órákig kellett kínlódnia hogy felálljon? Fáradt volt és ti azt vártátok hogy őrülten lovagoljon?

És indul az ördögi kör, amiből még a pszichológusok által emlegetett őszinte beszélgetéssel sem lehetne kitörni. De nem lesz őszinte beszélgetés, mert a nő sosem fogja megmondani hogy azért nem kíván mert valamikor durva izzadságszagot érzett rajtad, büdös volt a farkad, a torkán akadt a szőr, kidörzsölted a punciját, kitépted a haját, a borostád közelről gusztustalan volt, koszcsík volt a nyakadon, büdöset pukkantottál, nem húztad le a vécét rendesen, fáradt volt és úgy tett mintha jó lett volna neki hogy leszállj róla és te nem vetted észre és mégis megdugtad...ésatöbbi.
Ettől még a nő szeretni fog, mert a jellemetekbe szeretett bele. De nem fog kívánni.

_Kedves visszautasított nők!_
Nem lehetséges, hogy túl sokszor láttak benneteket körömvágás, szemöldökszedés, hajfestés, vagy tamponcsere közben? Esetleg túl sokszor utasítgattátok a férfit, vagy beszéltetek úgy vele mint egy kutyával? Vagy esetleg a libidó fénykora óta híztatok 30 kilót, 5 ruhaméretet, és a fodrászt, kozmetikust sem látogatjátok olyan intenzitással mint egykor?! Lehet hogy a sminket a kurvák fegyverének tartjátok? Esetleg gyakran a barátnők voltak fontosabbak? Lehet hogy a szexben gyakran leszarjátok hogy a párotok mit szeretne? Lehet hogy úgy kezelitek mint egy szolgát / gyereket? Lehet hogy kényelmesebb egy leggingsben, papucsban és hosszú pólóban lenni mint nőként kinézni?
Ettől még a férfi szeretni fog, mert a jellemetekbe szeretett bele. De nem fog kívánni.

Ha a felek szeretik egymást, akkor hallgatólagosan elkönyvelik ezt a dolgot, és a kiábrándult, visszautasító fél nem fogja elmondani miért nem akar szexelni, rátok hagyja hogy alacsony a libidója. És tényleg az lesz! Mert nagyon sokan akik hűséget fogadtak, még ekkor sem csalják meg a párjukat. Mert szeretik. Csak szenvednek, és valóban tovatűnik a libidójuk - így védekezve nehogy a vágyaik miatt összedöntsék a jól megszokottat...látszólag frigid nők és eunuchok lesznek belőlük, a másik fél meg nem érti.

Szóval kedves Visszautasítottak! Bármennyire kézenfekvő, békés, és kényelmes megoldás - és a partner is bármennyire nagylelkűen felvállalja -, mielőtt rásütitek a partneretekre hogy alacsony a libidója, kicsit nézzetek magatokba. Illetve magatokra. Merthogy *a libidó a világ legőszintébb dolga*. Állatias, ösztönös, így nem lehet észérvekkel befolyásolni. A libidót rohadtul nem érdeklik a közös gyerekek, a libidót nem érdekli a házon a hitel, a közös autó, vagy a sok pénz. Nem érdekli a kényelem, a biztonság, érdek, még a kellemes beszélgetések és a lelkek "összebizsergése" sem. 

*A libidót egy érdekli, a másik test mennyire vonzó és kívánatos! *

És a libidót nem lehet átverni, meggyőzni sem.
Úgyhogy ha a gyorssegélyeken, pótcselekvéseken, önbizalomszexeken túl valóban meg akarjátok oldani a problémát, akkor figyeljetek oda a testetekre, hogy vonzó és kívánatos legyen. Hétköznap is. Mindig. Nem csak 5 perccel azelőtt hogy szexelni akartok! MINDIG. Az elfogadom magam dumát meg azoknak találták ki, akik önigazolást keresnek megoldás helyett. Hiába fogadod el magad, ha a párod nem fogad el. És hiába akar elfogadni az eszével, a szívével, a libidójával akkor sem tud. :(

Nem könnyű a hétköznapokban is vonzó férfinek / nőnek maradni. Mégis érdemes lenne talán megpróbálni nem szétfolyni a dagonyában hanem *kívánatosnak maradni*. És ha sorozatosan visszautasítanak, akkor vegyél vissza, hozd magad rendbe, fogyj le, borotválkozz meg minden nap, dezodort otthon is használj, hagyd a flipflopot meg a macinacit... légy olyan minden nap mint az első hónapban, és ne kezdeményezz, hagyd a másikat hogy eltompuljon a benyomás amiért nem kívánt. Várd meg hogy ő tegyen lépést feléd, ne tedd présbe. Ha nem teszi, hónapokon át, akkor pedig - szerintem - gondolkozz el azon, hogy van-e jogod elvenni a másik embertől a szexualitását, vagy helyesebb elengedni.