Krampuszok
A naplót írjapandora
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Áttekintés
Összes napló bejegyzés
0
0
105
Számodra látható napló bejegyzés
105
következő
összes bejegyzés
előző
Exkedvenc
Rátaláltam a régi emlékek között. Azt hittem, már elfelejtettem, már nincs rám hatással.
Egykor micsoda éjszakákat töltöttünk együtt! :napersze:  Túl sokat is, ezért kellett megválnom tőle. Már szinte csak ő létezett, még álmomban is vele voltam. Ez pedig kiszolgáltatottá teszi az embert. Ezért elhatároztam hogy vége. Talán nem örökre...de abban a formában vége.

Azóta sok év telt el, eleinte szenvedtem annyira hiányzott...naponta gondoltam rá. Aztán néha elfogott a vágy, de ellenálltam neki. Az idő mindent begyógyít, jöttek mások, jöttek más élmények, és lassan a feledés homályába merült. Ám egy költözködés utáni takarításnál a neve ott vigyorgott egy régi szekrény fiókjának mélyén, amikor kihúztam. Egyből eszembe jutottak a régi emlékek, együtt töltött éjszakák és nappalok. A felfedezés izgalma, az összeszokottság biztonsága, az állandó kihívás hogy a legjobb legyek, a tét folyamatos emelkedése, az egyre extrémebb eszközök használata, egyre újabb területek felfedezése. Csábítóan hívogatott. Nem sokáig vívódtam.

Talán már elég idő telt el, hogy ne mindig ugyanoda lyukadjon ki a történet. Egy egyszeri alkalom...semmi több. Csak egyszer. A régi emlékek kedvéért. Utána megy vissza oda ahol volt.

Vele nem 5 perc egy menet, idő kell hozzá és megfelelő körülmények. Meg kell szervezni, elő kell készíteni. De nem számít sem idő, sem energia...amikor az élmény megéri. Tudtam hogy ha vele kezdek, akkor holnap alvás nélkül fogok dolgozni. Mindig ez van. Vele nem lehet abbahagyni. Mindig van még valami, még egy újabb élmény lehetősége, még egy extrém eszköz, még egy aprócska felfedezetlen részlet. És csak fokozzuk. Lassan vetem be az újabb energiákat, újabb trükköket, lassan növelem a tétet, izgatjuk egymást a végletekig, amikor minden felgyülemlett muníciót egyszerre elhasználva együttműködésünk egy eget és földet összeomlasztó hatalmas katarzisba torkollik.

Előkészítettem az eszközöket. Némelyik már poros volt, némelyiket keresgélni kellett, összeilleszteni a darabokat, megfelelőt a megfelelővel...előkészíteni a környezetet, beállítani mindent hogy az élmény olyan tökéletes legyen mint egykor.
Megszerveztem hát hogy egész este és éjjel ráérjek. Besötétítettem, csak némi hangulatvilágítás maradt. Bekészítettem a legalapvetőbb kellékeket. Egy-egy extrém játszadozás után, kiszáradt ajkakkal nagyon jól tud esni egy szál cigaretta és mellé egy hideg Martini cukrozott szélű pohárból, citromkarikával, lassan szopogatva...és közben egy finom nyújtózkodás, erőgyűjtés a folytatáshoz. ;) 

És most itt ülök, izgatottan...kíváncsian hogy ugyanolyan fantasztikus lesz-e az élmény vele mint egykor. Minden előkészítve, már csak ő hiányzik.

És megérkezett. A régi elégedettséggel hátradőlök, nézem az ismerős képet és hallom az ismerős zenét...és lassan feltűnik a felirat:

A g e  o f  E m p i r e s  III.

 :vigyor: 
29 hozzászólás
Beköltöznél Eropolisba?
Elfelejtetted a jelszavad?
Információ
A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ.
Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.