Krampuszok
A naplót írjapandora
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Áttekintés
Összes napló bejegyzés
0
0
105
Számodra látható napló bejegyzés
105
következő
összes bejegyzés
előző
Idegenek
Van egy barátom, akivel sok dologban nagyon egyformák vagyunk.

Mindketten profi összeesküvés-elmélet készítők és okozók vagyunk, konspiráció, fondorlat, némi becsületesen gyarló erkölcstelenség (ha van ilyen :P ) tekintetében egymás gondolatait is megértjük, és a legőszintébben és legempatikusabban tudjuk megvitatni az aktuális szív és testügyeket is, lévén időnként jól jön a másik nem kíméletlenül és cinkosul egyenes nézőpontja. :) Abban is egyetértünk hogy mindketten tuti a pokolban fogunk fortyogni, dehát lesz ami lesz...ez van.  :napersze: 

Felhívott hogy van egy olyan film, ami nagyon nekünk való, megnézte de szívesen újranézné. Hát tegnap végre némi chips és harapnivalók beszerzése után leheveredtünk nála a tévé elé és megnéztük együtt.

Amiért megírom ezt, az az, hogy nagyonis Eropolisra való a film témája, és őszintén ajánlom azoknak, akik szeretnek gondolkodva szórakozni.
Nem valami hollywoodi szuperprodukció, nincsenek benne híres szereplők, nem boncolgat fennkölten bölcselkedő filozófiai témákat, és nem kábít túlvilági és egyéb megfoghatatlan eszmékkel sem. Viszont elgondolkodtat egy nagyon egyszerű, aktuális, hétköznapi, de közben borzasztó fontos témáról:

Hol van a határa a magánszférának és a csalásnak, mi a helyzet a titkokkal...jobb ha ott maradnak ahol vannak, vagy jobb őszintén élni még ha megbántjuk is ezzel azokat akik mást várnának tőlünk?

Mindenkinek akit érdekel az őszinteség vs. titok dilemmája, őszintén ajánlom a filmet.

Anélkül hogy spoilereznék, az alapszituáció.
Egy társaság, régi barátok, összejönnek egy vacsira. A játék a következő: mindenki tegye ki az okostelefonját az asztalra, és néhány órán keresztül ami érkezik rá, legyen az sms, csetüzenet, email, vagy hívás, az megy a közösbe...mindenki hallja és látja. Vajon hogyan sül el egy ilyen ártatlannak látszó játék...
Jujjjjj...várakozáson felül. :)

A film kimondatlan végső kérdése az alternatív befejezés. Mi a jobb? Hagyjuk mégis Ibolykát nyugodni?

Ez a kérdés nekem is egy örök paradoxon. Mindkét változatot próbáltam... és mindkét változattal égettem már meg magam.
A legjobb ha valaki úgy él hogy azt bátran kiteregethesse? Lehetséges egyáltalán úgy élni? Részemről nem hiszem. :( Marad az üst.  :napersze: 

Na de addig..?  :o 

[html][/html]
22 hozzászólás
Beköltöznél Eropolisba?
Elfelejtetted a jelszavad?
Információ
A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ.
Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.